A rugók tönkremenetele

 

A fentiekben is szó volt róla, hogy rugók tönkremenetelének oka gyakran a szennyeződés, vagy éppen a kenésre használt olaj besűrűsödése, viaszosodása. Ilyen esetekben a rugó beszorul, s egy erőltetett húzás következtében eltörik.

 

Az állás sem tesz jót a rugóknak. Kiengedve is megmerevednek, felhúzva azonban fokozottan törésveszélynek vannak kitéve. És a zenedobozok esetében ez utóbbi gyakran előfordul: a zenedobozt felhúzzuk, egy-két dallamot meghallgatunk, majd félretesszük. Sokszor majdnem teljesen vagy alig 1/4-1/3-ad részben lejárva állnak hosszú-hosszú hónapokig, vagy akár évekig a zenedobozok. A rugó megfeszített állapotban várja, hogy ismét működhessen, s az újraindításkor nem ritkán a feszültség következtében azonnal elpattant.

 

A rugó tönkremenetelét legtöbb esetben mégis a túlhúzás okozza: a beszorult, beragadt rugót a tudatlan használó addig feszíti, amíg csak el nem pattan, nem bírva a feszültséget. Könnyen vezethet rugótöréshez az is, ha a rugó belső vége kiugrik a tengely csapjából, stiftjéből: ekkor a rugó egy pillanat alatt kienged (ezt összetéveszthetetlen hang kíséri), szerencse, hogy ha csak a rugó sérül, a hirtelen megpördülő szerkezet többi része (fogaskerekek, tűs henger) nem.

 

Hogy melyik problémával állunk szemben, azt csak a szerkezet szétszedése után lehet megállapítani. Ha egy zenedoboz felhúzó kulcsát elforgatva halljuk a kilincsmű (racsni) recsegését, de a rugó feszülését nem érezzük, annak két oka lehet: vagy a magtengelyből (magyarán a felhúzó tengelyből) kiakadt a rugó – ez a könnyebben orvosolható probléma – vagy eltört maga a rugó.

 

A rugók javításához, cseréjéhez tudni kell néhány fontos dolgot.

Az egyszerűbb, mindössze zenét szolgáltató, vagy legfeljebb egy-két alakot mozgató (pergető, forgató) zenedobozok esetében az úgynevezett álló rugóházzal találkozunk. Ezekben maga a magtengely, azaz a rugót tartó tengely adja át a forgó mozgást egy koronakeréken keresztül a további szerkezeti elemnek.

 

Azokban a zenedobozokban, melyek fújtatókat, több alakot, esetleg több sípot működtetnek, a forgó rugóház a megszokott. Ennek oka, hogy ezek egyrészt nagyobb teljesítményt képesek leadni (s ezért nagyobb, szélesebb rugót is tartalmaznak), másrészt a rugóházra szerelt áttételek (fogaskerekek, alaktárcsák) jóval hatékonyabb meghajtásra és vezérlésre képesek, mint az álló rugóház tengelyeire szerelt koronakerekek.

 

Álló és forgó rugóház

A magtengelyből kiakadt rugó visszaszerelése

 

Ha a rugó kiakadt a tengelyből, a hibakorrigálás viszonylag egyszerű – bár nem könnyen kivitelezhető feladat.

Először is szét kell szedni a szerkezetet. A szétszedést (és ez minden egyéb műveletre is vonatkozik) azzal kell kezdeni, hogy a hangokat keltő fésű csavarjait felengedjük és a fésűt hátrahúzzuk a tartólemezen vagy még jobb, ha leemeljük a szerkezetről. Ez azért fontos, mert a rugóház kiszerelésével vagy a fékezőmű csavarjainak megoldásával a hajtórugó váratlanul és igen gyorsan kienged, megpörgeti a tűs hengert és a tűk ilyenkor óhatatlanul eltörik azokat a fésűszálakat, melyekbe beleakadnak. Ha a felhúzó kulcs még rajta van a felhúzótengelyen, igen komoly kézsérülést tud okozni.

 

Ezután történhet meg a rugó feszültségmentesítése (már amennyiben nem törött a rugó). Ezt a műveletet úgy végezzük, hogy erősen befogjuk az egész szerkezetet egy satuba, és a kezünkkel fogva azt lassan engedjük visszaforogni a felhúzótengelyt. Nem célszerű ezt kézben tartott szerkezettel végezni, mert a hirtelen kiengedő rugó igen nagy erővel megpörgetheti a szerkezetet, vagy a felhúzókulcsot – és ez megint csak sérülést, vagy szerkezeti törést okozhat.

A forgó rugóházak esetében gyakran találkozunk az óraszerkezeteken is alkalmazott ún. kilincsművel – ami arra szolgál, hogy felhúzáskor megakadályozza a rugó gyors visszaforgását. Ilyenkor a kilincset meg kell emelnünk, majd fél, egy fordulatonként kell a rugó feszültségét kiengednünk.

A rugóház kiemelése után ellenőrizni tudjuk, valóban csak kiakadásról van szó, vagy eltört-e a rugó. Ha az előbbi, azaz a rugó ép, akkor kezdődhet a nagy türelmet igénylő visszaakasztás.

 

Először a stiftet magában foglaló magtengelyt kell kihúzunk, ami nem szokott problémát jelenteni, magától kijön. Ezután a rugó kiemelése következik. Erre azért van szükség, mert a tengely a házban lévő rugóba nem akasztható vissza, csak nagyon ritka, szerencsés esetben.

 

A rugó kiemelése

 

A rugóház (és most itt az állóházról beszélek) igen érzékeny egység. Kézben fogva a rugót nagyon nehéz kiemelni belőle (és balesetveszélyes is) ezért csak satuba fogva végezzük e műveletet. Ehhez én két fapofát készítettem, a rugóházat ezzel fogom be a satuba. Ellenkező esetben olyan deformációt szenvedne el, ami használhatatlanná tenné.

A befogott rugóházban lévő rugó közepét először csipesszel emelem el, majd egy csőrös fogóval nyúlok be a menetek közé (a mellékelt fotókon egy törött rugó kiemelését mutatom, itt nem jelent problémát a vastagabb fogó. A hibátlan rugónál természetesen finomabb szerszámot kell használni.)

 

A rugót megfogva a forgási irányba kezdem mozgatni – ezzel összébb húzom, s így a rugó menetei maguktól kiemelkednek a házból. Amikor már elég sok menet elhagyta házat, felfelé húzhatom a rugót, magától kiemelkedik. Ezt követően ki kell akasztani a külső végét a ház falában képzett akasztóból. Ekkor vigyázni kell, egyes rugóvégek (többnyire azok, melyeken nem rés, lyuk van, hanem fül) hajlamosak ilyenkor eltörni.

 

Ezután következhet a stift pótlása, cseréje és a tengely visszahelyezése a házba a rugóval együtt. Ehhez először is meg kell nézni, a stift a helyén van-e, s főleg, hogy megfelelő méretű-e. A stiftek gyakran elkopnak, vagy bemélyülnek annyira, hogy már nem működnek horogként, azaz a rugó belső végén található lyukat, réselést nem lehet beakasztani.

Ekkor ki kell ütni a stiftet, melyhez vékony acéltű kiütő szerszám szükséges. Az ellenoldalról finom meg kell ütni az a stiftet, amíg meg nem mozdul Vigyázat, ilyenkor szokott kiesni, és ha a földre esik le: meg nem találja élő ember az alig 1 mm-es kis alkatrészt…

Meg kell vizsgálni, a stift kampója elég hosszú-e. Ha nem, akkor nem érdemes vele vacakolni, vékony acéllemezből könnyen kivágható a meglévő mintája alapján egy új darab.

A stift helye többnyire kúpos kialakítású: ezért én úgy szoktam a stiftet visszahelyezni, hogy a másik oldalról ütöm be – oda beszorul. A megfelelő magasságba állítom be, a rugóval ellenőrizve: a rugó vastagsága adja ki a stift kiállásának magasságát.

 

A felhúzó tengely a koronakerékkel és a stifttel

A rugóház elemei összeszerelés előtt

Ezután jön a neheze: a rugó belső végén található réselést be kell illeszteni a stiftbe. Türelemjáték, nem egyszerű.

Ha egyszer viszont sikerült, akkor anélkül, hogy a darabokat elengedném, már kezdhetem is a rugó visszarakását a házba. A fapofák közé befogott rugóház külső akasztójába beakasztom a rugóvéget, majd óvatosan elkezdem feltekerni a rugót a csaptengelyre becsavart (vagy ráhúzott) felhúzó kulcs segítségével. Ilyenkor mindkét kézre szükség van, mert egy csuklóval nem tudok 360 fokos fordulatot végezni. Amikor már egy-egy teljes fordulatot majdnem elérek, szorosan megfogom a felhúzó kulcsot a kezet váltok, s úgy folytatom a becsavarást. A rugó ilyenkor többnyire magától bebújik a házba, de általában az utolsó két menet kinn marad, megfeszül. Ekkor óvatosan, de kellő erővel továbbforgatom, vagy keményfa éket alátéve segítek becsúszni a rugónak a házba.

 

Amikor a teljes rugótest a házban van, a faékkel óvatosan a meneteket belenyomom, hogy síkban legyenek. Ezzel a rugó, a magtengely és a rászerelt koronakerék visszakerült a házba.
A komplett rugóház közeli felvételen

 

Rugó cseréje, új rugó készítése

 

Abban az esetben, ha az eltört rugóval azonos méretű, menetszámú rugót sikerül beszerezni, a javítás tulajdonképpen mindössze a törött rugó kiemeléséből és az új behelyezéséből áll. Az egyes műveleteket a fentiekben leírtam.

 

Előfordul, hogy a rugónak csak egy kis darabja tört le a végéből, ekkor egy új beakasztó-lyuk kialakításával a hiba orvosolható.

A külső (a házhoz kapcsolódó) lyuk kialakítása egyszerűbb, a belső, tehát a magtengelyhez kapcsolódóé nehezebb. Ehhez ugyanis az igen szorosan egymáshoz simuló belső menetek kifeszítésére van szükség, ami sokszor a rugó szabályosságnak, rugalmasságának elvesztéséhez vezet. Ezért ilyen esetben jobb megoldás az, ha komplett új rugót igyekszünk beszerezni.

 

A  külső beakasztó-lyuk készítését a mellékelt fotók mutatják. Az itt bemutatott esetben első lépésként a rugó szélességét kellett módosítani. Maga a rugó megfelelő vastagságú, szélességű, menetszámú volt, ám a javítandó darab rugóházán a beakasztásra szolgáló nyílás keskenyebb volt, mint azon a  darabon, melyből kikerült a rugó. Ezért a két oldalán karcsúsítást kellett készíteni. A műveletet műszerész fúrógépbe fogott miniatűr köszörűvel végeztem, miközben a megmunkálandó felület felett egy saját készítésű sikattyúval (csavaros fogóval) fogattam meg a rugó testét. Ennek két oka volt: ezzel megakadályoztam a darab beremegését, és a fogó feje elvezette a hőt a köszörüléstől felmelegedett rugóról, ez igen fontos, máskülönben a rugó kilágyult volna. Erre a célra kis méretű kombinált fogó, csőrös fogó is alkalmas, ha nem kell sokszor ilyen darabot megmunkálunk.

 

A megfelelő alak kialakítása után a lyuk fúrása következett. Ne feledjük, hogy igen kemény, edzett acélról van szó, egyszerű fúróval átlyukasztani nem könnyű feladat. Ezért a lyukat pontozóval jelöltem ki első lépésként úgy, hogy a pontozó néhány tized milliméteres mélyedést üssön az anyagba. Majd a rugót ismét a satuba fogva nem fúróval, hanem kúpos formájú miniatűr köszörűvel alakítottam ki lassú fordulaton, s közben az előzőekhez hasonlóan a lyuk felett fogóval vezettem el a hőt. A lyukat addig tágítottam, amíg jól, de nem lötyögve képes volt rácsúszni a beépítendő rugóház akasztófülére.

 

Az elkészült rugót a korábban leírtak szerint helyeztem be a rugóházba a magtengellyel együtt.

 

Ha belső lyukat kell kialakítani, a művelet után a magtengelyhez kapcsolódó kb. 10 mm-es rugószakaszt lágyítani kell, mert ellenkező esetben a merevsége miatt a magtengelyről leakad. A lágyítást tűz fölött kell elvégezni, amíg a lágyítandó rész izzik. Természetesen itt is gondoskodni kell arról, hogy a többi rész ne melegedjen fel – ami nem könnyű feladat. A kilágyított részt lassan kell lehűteni, ilyenkor én óvatosan műszerolajba helyezem a rugót. A kilágyított darabról a hevítés során keletkezett revét, salakanyagot el kell távolítani, amire a teljes kihűlés után szalmiákszeszes tisztítót majd benzint használok.

 

 

A rugó beakasztva

Ha valami részletesebben érdekli Önt, esetleg segítségre van szüksége: