A zene "tárolása" Az
asztali automata szerkezetekben többféle, a zene tárolására szolgáló eszközt
alkalmaznak. A nagyobb, kerekeken guruló zenegépekkel szemben azonban olyan
adattárolóra van szükség, melynek újraindításához (azaz a zene ismételt lejátszásához
) nem szükséges emberi közreműködés. Tehát a verklikben, sípládákban gyakran
alkalmazott szalagos, papírtekercses vagy hajtogatott könyves vezérlés az automatákban
nem lehetséges. Ennek megfelelően az automatákban négyféle vezérlést találunk:
a hengerrel, a lyukasztott vagy tűs tárcsával illetve az alaktárcsával működő
eszközöket. Hengerek
Közülük
is a legelső és legelterjedtebb a hengeres vezérlés. Az első zenélő automatákat - a tornyokba szerelt
harangjátékokat – óriási hengerek, dobok vezérelték. Palástjukba szögeket,
bütyköket ütöttek, ezek emelték meg azokat a karokat, rudakat, melyek
áttételeken át a harangokat megszólaltatták. A zenegépek vezérléséhez alkalmazott dob
annyiban tér el a toronyórákban használatosoktól, hogy kerületük, átmérőjük kisebb,
hengerpalástjuk viszont lényegesen hosszabb, mint azoké - hiszen az ilyen
szerkezetekben nem csak néhány hangzószert kellett megszólaltatni, hanem
zengőrudak, húrok, sípok tucatjait. |
Az első időkben a hengerek jól kiszárított fából
készültek. Később az asztalosipar fejlődésével először belül üres (azaz
kiesztergált) hengerek készültek, majd – hogy az alkatrész könnyebb legyen – belül
többszögű, kívül kerek abroncsra hajlított vékony falemezből állították össze
őket. Ebbe a lemezbe ütötték a vezérlésre szolgáló szögeket, tüskéket, melyek
feje lekerekített. A fahengerekbe ütött, vezérlést végző szögek
feje lekerített volt. A hengerek szöggel történő ellátása igen nagy ügyességet
és sok időt igényelt, előállításuk több
száz órát igényelt. A hengerek gyártására szolgáló sablonokra a gyárak nagyon
vigyáztak, hiszen ez volt az üzleti alapjai a folyamatos zeneutánpótlásnak. |
|
A hengervezérlésű zenegépek esetében a zenedarab
hosszát meghatározta a henger átmérője, a forgatás gyorsasága. Úgy igyekeztek a
lejátszható dallamok idejét növelni, illetve lehetővé tenni több dal
lejátszását, hogy egy-egy hengeren több zeneszám lejátszására alkalmas
szögsorokat helyeztek el. A hengereket hossztengelyük mentén párhuzamosan el
lehetett tolni, így egy mozdulattal válthatók voltak a zeneszámok. Gondot jelentett, hogy a fából készült elemek könnyen
megsérültek, rossz szögezés esetén a tüskék kihulltak belőle. Ezért a köznapi
használatra készült automatákban a fahengert felváltja a fém (többnyire réz
vagy bronz) henger. |
Eleinte ezekbe is kézi munkával kerültek a vezérlő tüskék, ám később ezt a feladatot gépesítették. Ügyes szerkezeteket találtak ki. Volt olyan, ami írógéphez hasonlított, amiben az előre kifúrt lyukakba billentyűk lenyomására a gép nyomta a rézhengerbe a tűket. |
|
Mikor az öntőszakma
elérte a megfelelő fejlettséget, a fémhengerek gyártása is megváltozott: a
hengert egy sablon alapján már eleve úgy gyártották, hogy a palástjukon rajta
álltak a tüskék. Ennek két módja volt: vagy eleve henger alakot öntöttek ki (ez
a bonyolultabb), vagy a henger palástját mintegy kiterítve lapos szalagot
öntöttek és azt hajlították henger formára. Ez utóbbi gyártási módot onnan
ismerhetjük fel, hogy a tűhenger palástján egy illesztési rést látunk. |
|
A rézhengerek harmadik gyártási módja már a
közelmúltban alakult ki, de ez nevezhető a leggyorsabb és leghatékonyabb
módszernek. Ekkor szintén henger alakú test kerül ki az öntőformából, de még a
vezérlő tüskék nélkül. Ezután egy a henger célszerszámba kerül, ami a henger
palástjának anyagát néhány tizedmilliméter hosszban felhasítja (valahogy úgy,
mint a szántóföldet az ekevas), és felhajtja. Az így kialakuló, megfelelő
távolságban és sorrendben fekvő körmök lesznek a vezérlő tüskék. |
|
Hogy több dallamot lehessen lejátszani, a fémhengerek, rézhengerek esetében is alkalmazták azt a módszert, mint a kintornák fahengereinél:
több sorban, más-más dallamok lejátszására alkalmas tűsort helyeztek el a henger palástján, s tengelyirányú eltolásával váltották őket.
A váltás történhetett kézzel, később ezt is automatizálták, a szerkezet magától váltotta a dalokat.
|