A zenedobozok hangszerei A
zenedobozok, zeneautomaták legfontosabb alkatrésze a
hangot kibocsátó eszköz, a hangzószer. Ezek között megtaláljuk a hagyományos,
kézzel megszólaltatható zeneeszközökben is használatos bármelyik típust, de napjaink
muzsikáló szerkezetei leginkább a pengetős hangzószereket (nevezetesen
a zengőfésűket) tartalmazzák. Alig
gondolnánk, hogy ahhoz képest, hogy ez az eszköz manapság mennyire elterjedt, a
zenedobozokban alkalmazott eszközök közül ez alakult ki a legkésőbb. |
|
Harangok, zengőrudak Az
első automatikus megszólalásra alkalmas zenegépek, a hatalmas toronyórák
harangokkal működtek. A kultúrtörténészek úgy
tartják, az első harangjáték valamikor a XV. században holland kereskedők révén
került Európába. A nagy harangjátékok – melyek még mindössze 4-5 harangot
tartalmaztak – először Flandriában jelentek meg, majd a rövid idő alatt
elterjedtek az egész kontinensen. Az egyre gazdagodó közösségek minél nagyobb,
minél több harangot magukban foglaló harangjátékokat kezdtek építeni, melyek
azután évtizedekig, nem ritkán évszázadokig ellátták feladatukat. |
|
Zengőfésűk, hangzófésűk Napjaink zeneautomatái
leggyakoribb hangzóeszköze a zengőfésű, vagy más néven hangfésű. Valószínűleg
az őskorban jelentek meg először az emberek kezében ezek a merev anyagból
készült pengetős hangszerek és a történelem során nem sokat változtak. Egy
beszorított fa- vagy fémdarab megfeszítve, majd hirtelen elengedve megpendül, a
körülötte levő levegőt megrezegteti - megszólal. |
|
Sípok a zeneautomatákban A
legrégebbi zenélő szerkezetek már sípokkal működtek. Közismert, hogy az első zenélő gépek még az ókorban élt, alexandriai Héronnak nevezett feltalálónak köszönhetők. Az orgonák,
kisebb testvéreik, a középkorban használatos portatívok,
harmóniumok, de még a ma is ismert és közkedvelt harmonikák is mind-mind sípokkal működnek. A
sípoknak két fő típusát különböztetjük meg: az ajaksípokat és a nyelvsípokat. |