Harangok, zengőrudak Harangok
Az
első automatikus megszólalásra alkalmas zenegépek, a hatalmas toronyórák
harangokkal működtek. A kultúrtörténészek úgy
tartják, hogy az első ilyen szerkezet valamikor a XV. században holland
kereskedők révén került Kínából Európába. A nagy harangjátékok – melyekben még
mindössze 4-5 harang volt – először Flandriában jelentek meg, majd a rövid idő
alatt elterjedtek az egész kontinensen. Az egyre gazdagodó közösségek minél
nagyobb, minél több harangot magukban foglaló harangjátékokat kezdtek építeni,
melyek azután évtizedekig, nem ritkán évszázadokig ellátták feladatukat. |
A toronyba
épített harangjátékok az idő múlását jelezték: az toronyórák még nem voltak
olyan pontosak, hogy az óra mellett a percet is mutatni tudták volna, ezért hol
egyszerű harangütéssel, hol bonyolultabb dallammal tudatták az idő múlását a
városban, településen lakók számára. A
technikatörténet számos nagyszerű ilyen harangjátékot tart számon, a strassburgi, ollmützi, prágai
toronyóráknak még ma is csodájára járnak. |
A prágai Orjol |
Ahogyan
a technika történetében oly sokszor, a fejlődés zenegépek esetében is a nagyobb
méretektől a kisebb felé haladt. Nem tudni, a harangjátékok mikor jelentek meg
a lakásokban használatos szerkezetekben, órákban, de
annyi bizonyos, hogy a XVI. században már készültek olyan fali és asztali órák,
melyek haranggal jelezték az idő múlását. A kis harangjátékok, csengettyűk
gyártása a kor viszonyai között nem volt könnyű feladat. Behangolásuk,
rögzítésük sok problémát vetett fel, ezért a harangjátékkal kiegészített órák,
zenélő szerkezetek csak a gazdagabb házakban jelentek meg; a köznép még sokáig
a toronyórák harangjaira volt utalva. Egészen
különleges harangjátékok működtek a fekete-erdei faliórákban
egy időben. A schwarzwaldi órások – akik már hosszú ideje gyártották a
kakukkos órákat – egy idő elteltével a kereslet visszaesését észlelték. A
nagyvilágot járó vándorárusok elmondása szerint a francia és svájci órások
harangjátékot játszó órái voltak azok, melyek erős konkurenciát jelentettek. Mivel
a Fekete-erdő vidékén már ekkor is fejlett volt az üveggyártás, a schwarzwaldiak üvegharangokat kezdtek beépíteni óráikba. Ezek
behangolása lényegesen egyszerűbb volt, mint a csak drágán, más vidékekről
beszerezhető fém anyagú harangoké, s a szerkezet is könnyebb lehetett általuk. |
Az
egyetlen hátrányuk az volt, hogy az üvegharangok könnyen törtek. Ezért azokat
külön csomagolva szállították, sőt, gondoskodtak folyamatos utánpótlásukról is.
A Fekete-erdőben évtizedeken át tucatnyi üveghuta gyártotta az órákhoz
szükséges harangokat. Később
aztán néhány bronzöntöde is letelepedett a vidéken, akik már képesek voltak
megfelelő bronzharangokat gyártani, s így az üvegharang egy évszázad után
lassan elmaradt a zenélő szerkezetekből. |
A
harangjátékok a kis méretű hordozható órákban (utazóórákban,
zsebórákban) is megjelentek. Leleményes módon, egymásba ágyazva, simulva
feküdtek a kis harangok a fedél alatt, bonyolult ütőművekkel, kalapácsokkal
kombinálva. Napjainkban
mind ezek, mind az üvegharanggal működő schwarzwaldi
zenélő órák ritkák, nem egyszer hatalmas értékeket képviselnek. |
A
harangokkal természetesen a különféle zenélő, muzsikáló szerkezetekben is
találkozunk. Gyakran más hangszerekkel (pl. zengőfésűvel) együtt építik be
őket, s így a zeneautomatákkal akár komplett zenekari
művek is lejátszhatóvá válnak. A harangok kialakítása többnyire díszes. Nem
ritkán a harangokat megütő kalapácsokat kis alakok (manók, zenebohócok) kezébe
helyezik a gyártók, így a zenegép igazán látványos produkciót képes előadni. |
Zengőrudak
Szintén
a fekete-erdei órások jöttek rá, hogy a harangok jól helyettesíthetők megfelelő
anyagú és hosszúságú fémrudakkal. Ezek gyártása,
behangolása lényegesen egyszerűbb, mint a kis harangoké: a jól megválasztott
anyagból készült kis rudak hossza s ezzel hangmagassága könnyen módosítható (elég csak levágni
belőle egy darabot), így a megfelelő hangskála több, egymás mellé helyezett
zengőrúddal egyszerűen kialakítható. Gyakran csigavonalban feltekert rúddal
találkozunk egy-egy szerkezetben, ennek előnye, hogy még kisebb helyet foglal. Nagyjából
a XIX. század közepétől az asztali órákban, faliórákban már csak ilyen, a
harangot utánzó eszközt találunk. S természetesen a zenedobozok, zeneautomatákban is ezeket helyezték el a készítők. |
Kakukkos óra spirális hangzórúdja |
Hangzórudas falióra szerkezete működés közben |