Ahogyan a technika történetében oly sokszor, a fejlődés zenegépek esetében is a nagyobb méretektől a kisebb felé haladt. Nem tudni, a harangjátékok mikor jelentek meg a lakásokban használatos szerkezetekben, órákban, de annyi bizonyos, hogy a XVI. században már készültek olyan fali és asztali órák, melyek haranggal jelezték az idő múlását. A kis harangjátékok, csengettyűk gyártása a kor viszonyai között nem volt könnyű feladat. Behangolásuk, rögzítésük sok problémát vetett fel, ezért a harangjátékkal kiegészített órák, zenélő szerkezetek csak a gazdagabb házakban jelentek meg; a köznép még sokáig a toronyórák harangjaira volt utalva.

Egészen különleges harangjátékok működtek a fekete-erdei faliórákban egy időben.

A schwarzwaldi órások – akik már hosszú ideje gyártották a kakukkos órákat – egy idő elteltével a kereslet visszaesését észlelték. A nagyvilágot járó vándorárusok elmondása szerint a francia és svájci órások harangjátékot játszó órái voltak azok, melyek erős konkurenciát jelentettek.

Mivel a Fekete-erdő vidékén már ekkor is fejlett volt az üveggyártás, a schwarzwaldiak üvegharangokat kezdtek beépíteni óráikba. Ezek behangolása lényegesen egyszerűbb volt, mint a csak drágán, más vidékekről beszerezhető fém anyagú harangoké, s a szerkezet is könnyebb lehetett általuk.