Zengőfésűk, hangzófésűk

 

Mint arról már volt szó, napjaink zeneautomatái leggyakoribb hangzóeszköze a zengőfésű, vagy más néven hangfésű.

Valószínűleg az őskorban jelentek meg először az emberek kezében ezek a merev anyagból készült pengetős hangszerek és a történelem során nem sokat változtak. Egy beszorított fa- vagy fémdarab megfeszítve, majd hirtelen elengedve megpendül, a körülötte levő levegőt megrezegteti - megszólal. A legismertebb ilyen zajkeltő szerszám a kereplő: forgatásakor egy recés, fogazott kerék feszíti meg, majd engedi el a beszorított lemezt. Ez a hangszer minden földrészen ismert: az amerikai kontinensek indiánjai között csakúgy, mint a középkori Európában. Ahány hely és ahány kor, annyi féle célra használták őket: a sámánok, varázslók a rontó szellemek elűzésére keltettek zajt velük, a középkori nagy járványok kínjait elszenvedők az egészségeseket figyelmeztették magukra a kereplővel. Mint régebben, még ma is a termést károsító madarakat űzték el velük - vagy éppen sportesemények, felvonulások hangos szereplői.

Borneótól az Alpokig, Perutól a közép-afrikai szavannáig majd minden világrész embere ismerte, ismeri azt a hangszert, mely két erős fémrúd közé beszorított vékony fémlap megpendítésével kelti a hangot, s melynek magyar neve: doromb. Különböző, kevésbé, vagy jobban díszített darabjait a régészek sokfelé feltárták. Még ha nem is tartozott a legelfogadottabb hangszerek közé, a XVIII. században komolyzenei darabokban is megjelent. Nagyon jól használható az embernek magamulattatásához. Gyakran az állatokat kísérő pásztor igyekezett az időt eltölteni a dorombjátékkal.

 

E hangszernek létezik egy továbbfejlesztett változata, melyben a különböző hosszúságú fémlapok együttesével először találkozunk, a zanzá-nak nevezett pengetős hangszer. Az Afrikából származó, Dél-Amerikában, Közép-Amerikában továbbélő, „kéz-zongorának” is nevezett hangszer lapra rögzített farúd által leszorított fém vagy nádszálak sorából áll, melyet a két kéz hüvelykujjával lehet megpengetni. Hasonló hangszert használtak régebben a katolikus templomokban húsvét idején: mikor a harangok Rómába mentek, ezzel helyettesítették azokat…

 

Megfelelő ügyességgel széles skálájú darabokat is el lehet játszani a „kéz-zongorán”. Díszesen kialakított változatait a természeti népek kivájt tök vagy kókuszdió belsejébe helyezték, modernebb változatai fadobozokon fekszenek. Ezek azt a célt szolgálják, hogy felerősítsék a hangszer hangját.

 

Ugyanígy működnek az automata zenegépek, zenedobozok úgynevezett zengőfésűi, hangzófésűi is. A sorba rendezett különböző hosszúságú fémlapok, vagy az egy darabból kivágott fémfésű lapjainak megpengetésével már bonyolult, szépen szóló zeneszámok szólalhatnak meg.

 

A technikatörténet hagyományai szerint a XVIII. században a genfi Louis Favre készítette az első hangzófésűs zenedobozt, melynek 15-25 foga volt. A század végén a francia és svájci zsebórákban is megjelenik ez az eszköz.

A fémfésűk anyaga acél, mely rugalmas, s így különösen alkalmas a pengetésre. Vastagságától, hosszától függ a rezgésszáma, mely tulajdonságokat a gyártók korábban kísérleti úton, ma már pontos számításokkal határozzák meg.

Laposabb szerkezetekben – zsebórákban – különálló darabok a zengőlapok, melyeket egyenként csavaroznak az alaplapra. Ezeket általában tűs korongok, lemezek vezérlik.

A tűs hengeres vezérlésű szerkezetekben egy darabból, valóban fésű alakúra kialakított, fűrészelt lemezek adják a hangot. Az egyszerűbb eszközökben alig 15-20, a bonyolultabb darabokat játszókban akár 50-60 „fésűfog” is található.

A fogak által keltett hang magasságát a fog hossza és vastagsága határozza meg. Minél rövidebb egy fésűfog, annál magasabb hangot ad ki.

A fésűs hangeszközök az 1840-es, 50-es években nyerték el végleges formájukat, a mai napig ismertek, kedveltek. Készültek olyan berendezések is, melyekben két fésű helyezkedett el, egyik a magas, másik a mély hangokat adta ki.

 

Polyphon zeneautomata

A XIX. században a fémfésűs szerkezetek megjelennek a közösségi terekben is. Hatalmas méretű, nagy, akár 60-80 cm átmérőjű lemezeket forgató zenedobozok kerülnek ki a gyártók keze alól, a lemezeken felálló tüskék, vagy az abban kialakított lyukak segítségével pendítették meg a fésűk fogait. Készíettek olyan fali zeneautomatákat is, melyekben a lemezeket váltani lehetett. Legnevezetesebb típusuk a Polyphon elnevezésű volt, melynek számos példánya még a XX. század első évtizedeiben is működött Európában és a tengerentúl.

 

Egy-egy rövidebb fésűsor rendszerint – főleg, ha kisebb méretű – nem tudja a megfelelő hangsort teljes egészében áthidalni. Ezért a mélyebb hangokat keltő fésűfogakat nehezékkel látják el. Ennek módja lehet az, hogy a fog alsó felületén a saját anyagából többletidomot alakítanak ki, vagy a fésűfogra ólomnehezéket öntenek. Az így kialakult ballasztot aztán addig fűrészelik, szabják óvatosan, míg a fésűfog megfelelő hangmagasságban nem szólal meg.

Az itt bemutatott – felújításra váró – szerkezet hengere alig 40 mm hosszú, s 38 darab fésűfogat szólaltat meg. Ilyen rövid hosszon nincs hely a mélyebb hangok keltésére szolgáló megfelelő méretű elem beépítésére. Ezért – amint a képen is látható – az egymás mellett sorakozó fogak alján egyre nagyobb méretű ballasztok vannak. Jól kivehető, hogy ezeket az idomokat utólag szabták a megfelelő méretre.

A következő képeken látható, svájci gyártmányú fémfésűs szerkezet 52 lemezkét tartalmaz. Érdemes megfigyelni, hogy a bal oldalon található, mélyebb hangzású fésűk vége trapéz alakban levágott s csúcsban végződik, míg a sor jobb oldali végén találhatók hosszan vékonyított hegyben végződnek. Így lehetett a megfelelő hangzású fésűket kialakítani.

A bemutatott hangzófésű olyan zenedobozban található, mely nyolc számot képes lejátszani. A számok váltása a tűket tartalmazó henger tengelyirányú eltolásával váltható – s a lemezek végei azért készültek levékonyítva, hogy a váltáskor ne akadjanak be a henger tűibe.

A közelről is bemutatott fémfésű lemezei alig 1 mm szélesek, s 0,3 mm vastagak.

 

A zengőfésűk működés közben

Napjainkban a fémfésűs zenedobozok, zenélő gyerekjátékok reneszánszukat élik. Kézi vagy éppen rugós hajtású változataiknak száma végtelen, a mai kor emberének is kedvelt "hangszere" maradt...

Modern zengőfésűs zenélő játék

Zengőfésű gyártási rajza

Ha valami részletesebben érdekli Önt, esetleg segítségre van szüksége: