|
Pierre Jaquet Droz |
|
A felvilágosodás korában az emberiség a természet megismerésében
lelte meg a haladás útját. Az élő és élettelen világ tanulmányozása egyenes
úton vezetett ahhoz a szándékhoz, hogy az ember megpróbálja utánozni a
körülötte lévő természetet. Nem véletlen, hogy ez a korszak a zenélő, izgó-mozgó szerkezetek, automaták virágkora. Szinte minden
nagyobb városban, a földrész minden gazdagabb udvarában működtek automatákat,
zenélő gépeket alkotó mesterek. Közülük is kiemelkedik az a Pierre Jaquet
Droz, kinek nevén még ma is létezik órákat,
mechanikus szerkezeteket készítő vállalkozás. |
 |
Pierre Jaquet Droz
1721-ben született, s már fiatalon, alig 17 évesen órakészítéssel foglalkozott.
Egy teljes évtizeden át ebből élt meg, s aprólékos, kifinomult szerkezetei
révén olyan tökélyre fejlesztette munkásságát, hogy egyre több tehetős és
gazdag vásárló kereste fel műhelyét. Műveit bemutatja a spanyol királyi udvarnak, s az ott kapott jutalomból visszaköltözve a svájci la Chaux-de-Fonds-ba tovább fejleszti üzemét.. |
|
1759-ben kezdi meg az automata emberi alakok (akkor elterjedt, s
ma is gyakran használt nevükön: androidok) készítését.
Fiával Henryvel, valamint Jean-Frederic Leschot-tal
(aki egyben fogadott fia) háromféle automatát terveznek és készítenek: egy zenészt, egy rajzoló és egy
író automatát. 1774-ben a remekműveket Genfben bemutatják a nagyközönségnek,
egy évre rá a francia királyi udvarban, XVI. Lajos és Maria-Antoinette is
megcsodálja a szerkezeteket. Ebben az évben Londonban és nem máshol,
mint Pekingben, a kínai fővárosban nyit képviseletet, mivel az akkori kínai
császár igen érdeklődött a mechanikus órák és szerkezetek iránt. Több száz
embert foglalkoztat a világ minden részén, fiát is bevonja az órák és zenélő
szerkezetek gyártásába, forgalmazásába. Droz ekkor már Genfben él, a
város megbecsült polgára, büszkesége. Részt vesz a svájci műszaki oktatás
fellendítésében, a nagy nevű svájci óragyártás ekkor
éri el igazán fénykorát. |
|
Droz-ék mintegy évtizedes tervezés,
próbálkozások után mutatták be androidukat. A kis
zongorán játszó női alak, és a két
író-rajzoló fiúcska ma a több működőképes darabja is létezik. A három összetartozó darab (egyedülálló módon a világon) a neuchatel-i Musée d'Art et d'Histoire-ban
megtekinthetők. |
 |
|
A zenész női alakja valóban az ujjaival játszik a kis csemballón. Vékony teste a zongorajátékhoz illően mozog,
mellkasa emelkedik-süllyed, mintha levegőt venne. Szemét lehunyja, majd keze
mozgását követi tekintete. Mikor befejezi a játékot, két karját leengedi, kissé
meghajlik felsőteste, mintha megköszönné a figyelmet. |
 |
 |
 |
A második automata fiatal fiúja négy rajzot képes elkészíteni.
Ezek közül kettő a királyi párt ábrázolja, a harmadik egy kutyát - ami mellé még oda is írja, hogy „H toutou” (az én kutyusom) –, a negyedik rajzon egy pillangó
Ámor szekerét húzza. |
 |
A mahagóni asztalnál ülő harmadik alak, egy író fiatalember lúdtollát a tőle jobbra
elhelyezett tintásüvegbe mártja, majd szép folyóírással leírja a beprogramozott
szöveget. Szeme követi a toll mozgását írás közben és akkor is, amikor az
üvegbe mártja azt. Rajzolás közben a kis szájával rendszeresen megfújja a
papírt, hogy a ceruzaport eltávolítsa Programozható szerkezete le tud írni bármilyen szöveget, ami nem
haladja meg a negyven betűt. |
|
Mindhárom automata belsejében igen bonyolult mechanika működik. Az
egyes testrészeket több tucatnyi alaktárcsa mozgatja, melyek egy nagy tengelyre
kerültek felszerelésre. A tárcsamű nem csak elfordul, hanem fel-le süllyed a
szükséges mozdulatok érdekében. Mozgása, működése nagyon hasonlít a sokak által
ismert automata telefonközpont tárcsaművéhez – melyet Puskás Tivadar alkotott
meg a XIX. sz. végén. Egyes adatok szerint a levélíró automatából 6000 darabot, a
zenészből több mint 2500 darabot, a rajzoló automatából körülbelül 2000 darabot
készítettek a Droz családhoz tartozó műhelyek. Az automatákból ma már nagyon kevés maradt fenn, s az összetartozó három darab együtt
nagyon ritkán látható. A Neuchâtel-i múzeumban látható példányokat 1906-ban vásárolt a meg a
helyi történeti és régészeti társaság nem kevesebb, mint 75 000
aranyfrankért. |
   |
A cég másik nevezetes és ma is kedvelt automata-típusa az a két
fütyülő madár volt, melyet ezekben a változatokban ők készítettek először a
világon. Az egyik madárautomata egy kalitkát utánoz, míg a másiknál egy
szelence tetejének felnyitásakor emelkedik fel a madár és kezd el énekelni. Az előbbi változat kalitkájának aljára Drozék
nagy méretű, többnyire porcelánból készült órát
szereltek. A cég elsősorban óraműveket gyártott, s hogy az énekes madarakat
jobban értékesíteni tudja, ezt az érdekes megoldást választották az óra és a zenélő
szerkezete egyesítésére. A kalitkát fel lehetett akasztani egy állványra vagy a
mennyezetre és így leolvasható volt az idő az óra számlapjáról. A madár egyben
az idő múlását is jelezte. A másik
madárkával ellátott zenedoboz tubákos szelencék, ékszerdobozok dísze volt. A
lecsukott fedél alatt oldalvást feküdt a madár, felnyitásakor kiemelkedett és
énekelni kezdett. Mindkét automata alaktárcsás vezérléssel és egyetlen ajaksíppal
rendelkezett. Droz-ék voltak, akik először ezt a
megoldást alkalmazták zenedobozokban, korábban – és később is – sokkal inkább
elterjedt volt a több sípos rendszer. A miniatűr síp számára apró fújtató biztosította
a levegőt. A sípoló, mozgó kis madárkákkal a modern Droz gyártmányokban, karórákban is találkozunk. A csillagászati áron megvásárolható kis darabok őrzik a cég évszázados hagyományait...
|
|
Droz élete végére az üzleti vállalkozásai sikertelenebbek, a mester Bienne-be költözik, ott is
hal meg 1790-ben. Fia, Henri-Louis a forradalom és a napóleoni háborúk alatt is
igyekszik fenntartani az üzletet, ami egyre nehezebben megy. Apja üzlettársával, Jean-Frederic
Leschot-tal megpróbálják kihasználni a császár által
kialakított luxus iránti igényt, és továbbra is fenntartják angol és
távol-keleti érdekeltségeiket. A Droz cég napjainkban is létezik, az
igen nívós (és persze drága) órák gyártójaként ismert. |
|
|
