|
Hermann Thorens |
|
Hermann Thorens 1883-ban alapította
zenedoboz készítő üzemét a svájci Saint-Croix-ban. |
 |
|
Thorens jól ismerte a zenedoboz-gyártás fővárosának tartott városka hasonló cégeit, azok gyártmányait. Saját szabadalmát felhasználva először hengeres vezérlésű zenedobozokat készített. Népszerűek voltak fából készült házai, ékszertartó dobozai, melyek ma is jó áron kelnek el az aukciókon. |
|
1901-ben újabb szerkezetet szabadalmaztatott, ezúttal nem hengeres,
hanem lyukasztott tárcsás (lemezes) vezérlésűt. Az Edelweiss
és Helvetia elnevezésű dobozoknak még az előzőeknél
és nagyobb sikere volt, több százra tehető azoknak a lemezeknek a száma,
melyeket ezekhez a gépekhez kibocsátott a gyár. A lemezek 36-52 hangzófésűt
szólaltattak meg, hangzásuk nagyon kellemes volt. |
|
|
Nem csak komplett dobozokat készítettek, hanem a szerkezeteket
külön is forgalmazták, melyet aztán más gyártók építettek be különféle házakba,
alakokba. Ma is közkedvelt több ilyen külső gyártó darabja, mint az olasz Anri, akik jellemzően fából készítették a zenedobozokat,
vagy a német Fred Zimbalist,
aki ezüstből és más nemes fémekből készített házakba szerelte a Thorens gyár zenélő szerkezeteit.
Ebben az időben a rugóval hajtott motorok legnagyobb beszállítója a Thorens volt a kontinensen. Míg a lemezes gépek általában hagyományos dobozba kerültek
beépítésre, a hengeres szerkezeteket egészen különös házakba is beszerelték a
különböző cégek. A tengeren-túli Silverite például
alkoholos üvegek lezárása szolgáló dugókat, de még toilet-papír
tartókat készített Thorens zenélővel. |
|
|
A Thorens gyár szerkezeteivel a mai
érdeklődők és gyűjtők leginkább azokban a kis faházakban találkozhatnak,
melyeket egészen az 1970-es évekig jobbára névtelen műhelyek állítottak elő
Svájcban és a Fekete-erdő falvaiban. Végtelen számú változatuk ismert,
nyugodtan kijelenthetjük, hogy nincs két egyforma közöttük. Ezekbe a
cigarettatartó, cukorkakínáló dobozokba a gyár olcsóbb szerkezeteit építették
be: a hengerek nem sárgarézből, hanem acélból készültek, a zenét mindössze
20-25 tűből álló fésű szolgáltatja. Napjainkban az ilyen kis faházak (chalet-ek) alig néhány tíz dollárért cserélnek gazdát az
internetes piactereken. |
|
Közben a gyár más mechanikus szerkezet gyártásába is belefogott.
Ismertek öngyújtói (melyekből 1913-tól fél évszázadon át több mint 5 millió
darabot állítottak elő), szájharmonikái és Rivera márkájú borotvái is. 1903-ban a gyár – felismerve a kor követelményeit – megkezdte az
új hangrögzítő és lejátszó eszközök, azaz a fonográfok, majd a gramofonok
gyártását. Az elsők között voltak, akik (1928-ban) elektromos hajtású gramofont
készítettek. A II. világháború utáni időkben már ezekről és utódjukról, a
lemezjátszók gyártásáról vált híressé a cég. Én magam is emlékszem, hogy az 1980-as
évek közepéig – amikor is a Compact Disc kezdte kiszorítani a magas fokú zenei hangzást
kedvelők gyűjteményéből a hagyományos lemezeket – a Thorens
az egyik legkedveltebb (és legnívósabb) lemezjátszó márka volt. A cég ekkor is
megtartotta korábbi üzleti elveit: nem csak komplett berendezéseket
forgalmazott, hanem különálló mechanikákat is, eleinte rugós motorokat, majd
elektromos meghajtásokat. A Thorens márka
jellegzetes, horgonyt mintázó emblémája sok európai zeneszerkezet belsejében
megtalálható még ma is. A cég 1963-ban egyesül a Paillard vállalattal,
majd 1966-ban beolvad a német Wilhelm Franz Részvénytársaságba, ettől kezdve Thornes-Franz AG a megnevezése. A kis mechanikus zenedobozok gyártása még folytatódik. 1985-86-ban
a Reuge cég átveszi az igen népszerű, lemezzel működő
AD-30 típusú zenedoboz gyártását, s ezzel mintegy magába olvasztja a Thorens zenedoboz gyártó üzemágát. A Thorens-Franz
AG 2000-ben szűnik meg. |
|
|
