Zenedobozok, zeneautomaták szerkezete

 

A zenélő szerkezetek ezer és ezer változatban készültek az évszázadok során. Nem könnyű kategóriák közé sorolni őket, mert a fejlődésük nem követ szigorúan időrendet, és mert az egyes műszaki megoldások születésének pontos  helye, időpontja, háttere sem igazán tisztázott. A templomok, tornyok hatalmas óráitól, harangjátékaitól a kerekeken guruló verkliken át a zsebben hordozható órákig, miniatűr szerkezetekig mindenféle kialakítással, nagyságban találkozunk a zeneautomatákkal.

 

Ahogy a történetükről szóló fejezetben már volt róla szó, hogy a zene megszólaltatásának két összetevője van: a hangok magasságának, illetve a megszólaltatásuk idejének (hosszának) változtatása. A muzsikáló automaták működésének alapja, hogy tulajdonképpen így vagy úgy, de mindkét tényező automatizálható.

Ennek megfelelően a zeneautomaták, zenedobozok három fő egységből állnak: a meghajtó szerkezetből, a hangzószerekből, és az ez utóbbiak megszólalását vezérlő egységből.

| MEGHAJTÁS | VEZÉRLÉS | A ZENE 'TÁROLÁSA' | HANGZÓSZEREK |

Azoknál a dobozoknál, melyek valamilyen mozgó alakokat tartalmaznak, ezt a három egységet kiegészíti még az ezek vezérlésére szolgáló szerkezet is.

Mindezeket egy, többé-kevésbé díszes ház, tok fogja össze – mely gyakran lényegesebb, mint maga a zenélő szerkezet. Az automatikák rendszerezését ezek alapján a kritériumok alapján végezhetjük.
ZENEDOBOZOK MECHANIKÁJA

1. rugós motor a megállítóművel
2. széllapát
3. indító-megállító kar
4. tűs henger
5. zengőfésű
6. az alakokat vezérlő tárcsa
7. az alakokat mozgató mechanika

Amint látható, a zenedobozok alkatrészeinek egy része, és működési alapelvei sokban hasonlítanak az iőmérésre szolgáló órákéra. Ezeknél a szerkezeteknél azonban nem volt szükség a mechanika járásának ugyanolyan szabályozására, ezért az egészen drága, bonyolult szerkezetek leszámítva nem találkozunk a zenedobozoknál olyan finoman kialakított vagy speciális alkatrészekkel, mint az óráknál.

Manapság a zeneautomatákban, önműködő szerkezetekben legelterjedtebbek a hangzófésűs zenedobozok, de régebben ez nem így volt: a korábbi évszázadokban szinte csak sípokkal ellátott zenegépek készültek, a nagy toronyórákban pedig harangjáték működött. Később, a zongora feltalálása, majd elterjedése révén a kalapáccsal ütött húrok megjelentek a zeneautomatákban, zenegépekben is - legismertebb változatuk a zongoraverkli. Valamikor a XVIII-XIX. sz. fordulóján azonban – részben egyszerűsége, olcsósága, részben a gyártás automatizálásának lehetősége miatt – a hangzófésűs zenedobozok kerültek túlsúlyba, s tartják ma is elsősségüket.

 

A muzsikáló szerkezetek méretei a zsebben hordozható miniatűr szerkezetektől (zenélő zsebórák, öngyújtók) az asztali zenedobozokon és az utcai verkliken át a toronyórákig terjed. Jelen honlapon azokkal a muzsikáló szerkezetekkel foglalkozom, melyek nagyobbak, mint egy-egy óra, zsebóra, de kisebbek a klasszikus utcai zenélésre szolgáló kintornáknál, azaz melyek gyerekjáték méretűek, egy asztalon elférnek. A kintornákról, verklikről külön honlapon olvashat az érdeklődő.

 

A ZENEDOBOZOK OSZTÁLYOZÁSA
a meghajtás, a vezérlőeszközök és a hangzószerek tipusa és száma alapján